KönyvekKönyvek miket én írok
Egy kislány meséje
Egyszer született egy szép lány,ki árván nőtt fel. Egyszer örök befogadták. Nem tudta mi ott a szokás,de minél inkább beakart illeszkedni. Sokszor mondták mi ott a szokás,de mindet elfelejtette egy nap alatt. Csodálkoztak is rendesen, hogy az egyik nap tudja mi a szokás,a másiknap meg nem. Tanakodtak,tanakodtak,mire csak másnap jött válasz. Másnap megkérdezték tőle:
- Figyelj,miért felejted el egy nap alatt a szokásokat?
- Nem tudom. – mondta tudatlanul
- Mi tudjuk.
- Na és miért? – kérdezte otthagyva amit csinált. Persze ő tudta a választ,de kíváncsi volt ő szerintük mi a gond
- Hát azért,mert túlzottan is be akarsz illeszkedni.
- Hát, nem. Azért mert utálom itt a szokásokat- nevettet fel
- Csak ennyi?
- Igen…- nézett rájuk értelmesen.
- Hát… akkor hagyd itt a szokásokat
- Jó- felment a szobájába,s pakolni kezdett- Viszlát- mondta miután összepakolt. Természetesen nem kapott választ. Csak ment,és ment,de nagyon sajnálta ott hagyni a kicsit. Kicsit pityeregni kezdett. Megtörölte könnyét,és elaludt egy fa alatt. Álmaiban a kislánnyal játszott. Lágy szélben, nyári időben, ragyogó napsütésben,szép zöld fűben melyben vicces érzés fogta el. Álmában elmosolyodott. Reggel felébredt,és felkelt,elment arra a helyre amit megálmodott. Miután megnyugodott visszament az árvaházba és újra várta hogy örökbe fogadják. Egy nap egy szerető család vitte haza,akinél pont az a kislány volt,mint a másik háznál,meg is ismerte, és még a szokások is tetszettek neki. És boldogan élt még meg nem halt.
(ez a mese majd könyv formájában is lesz)